Drégelypalánk, 2005. október 13. -- A rönkfa nagyobb távolságra történő szállítása valahogy megmaradt a vasúton. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a megrendelő bútorgyárak, papírgyárak vagy biomassza-tüzelésű erőművek mind rendelkeznek vasúti kapcsolattal, és a logisztikájuk a vasúti beszállításra épül. A szállítási lánc másik végén már bonyolultabb a helyzet, a berakodás egészen távoli, eldugott kis állomásokon zajlik. Az összefüggő erdőségekkel rendelkező Nyugat-Nógrádból is rendszeresen szállítják a fát, a tolatós tehervonat minden kedden és csütörtökön indul Balassagyarmatról Diósjenő felé.

egészen távoli, eldugott kis állomások

a szokásosnál több kocsiból állt, ezért a Dácsia helyett erre is egy Bobót adtak

Balassagyarmat, a Nógrád-vidéki Térségi Vasút központja teherszállítási gyűjtő- és elosztóállomás is egyben. Nagyobb számú teherkocsit egyetlen fuvaroztató sem rendel, ezért irányvonatokat nem érné meg indítani, a teherkocsik több vonatba sorozva érik el a rendeltetési helyüket. A Balassagyarmat-környéki kocsik Budapest felől érkeznek, a Rákos - Hatvan-Rendező tolatós tehervonat végén. A kocsikat Aszódon leakasztják, és onnan Balassagyarmatra az éjszaka közlekedő tolatós tehervonat viszi. Időnként Acsára vagy Nógrádkövesdre is hoznak kocsikat, ezért ezt a vonatot rendszerint a gyarmatiak legerősebb mozdonya, egy 500-as Bobó húzza.

A mai Balassagyarmat - Diósjenő tolatós tehervonattal Drégelypalánk állomáson találkoztunk. A vonat a szokásosnál több kocsiból állt, ezért a Dácsia helyett erre is egy Bobót adtak ki. Először Drégelypalánkon állítottak ki két Eas-sorozatú teherkocsit a helyi erdészet részére. Rövid tolatás és mozdonykörüljárás után indultak tovább Nagyoroszi felé. A nehéz vonattal a Bobó nagyon megküzdött a Drégelypalánkot követő emelkedőn, 20 km/óra fölé fel sem tudtak gyorsulni.

Nagyoroszi állomásra három kocsit hoztak. A helyi pályafenntartás részére egy pőrekocsiban talpfák érkeztek, az erdészet farakodáshoz két Eas-kocsit rendelt. A rakodón már ott várakozott egy darus teherautó, és meg sem várták a mozdony távozását, rögtön megkezdték a rakodást. A maradék öt kocsi mind rakott volt, a tartálykocsiban a tolmácsi Erdőkémia, a négy Tams sorozatú kocsiban a romhányi csempegyár részére szállítottak alapanyagokat. A tolatós tehervonat végállomása rendszerint Romhány, de a Bobó a nagyobb tömege miatt nem mehet rá a romhányi vonalra, a Dácsia pedig annyira gyenge, hogy ezzel a vonattal nem bírta volna a drégelypalánki emelkedőt. A Bobó ezért a kocsikat Diósjenő állomáson hagyta, és gépmenetben tért vissza Balassagyarmatra. A romhányi kocsikra másnap szintén gépmenetben érkezett egy Dácsia, és egy nap késéssel ezek is megérkeztek a rendeltetési helyükre.

Vác és Diósjenő távolsága 29 km, budapesti és aszódi kerülővel ez 185 km. A Csehországból származó, Párkánynál belépő, Tolmácsra tartó tartálykocsi ennyivel gurul többet, ami a teherforgalom kiszolgálási rendje miatt még úgy-ahogy érthető. Szomorúságra inkább az ad okot, hogy megfelelő mozdony híján Balassagyarmat és Romhány között két napra van szükség, egy könnyű de erős remot Dácsia egy nappal korábban kivitte volna a tolmácsi és romhányi kocsikat. A bennük lévő metanol és agyag persze nem romlik meg, de a plusz egy nap kocsibérlet, a mozdonyszemélyzet bére és a mozdony üzemeltetése fedezte volna a korszerűbb mozdony költségeit.

Felkészültünk? Irány a drégelyi emelkedő!

meg sem várták a mozdony távozását, rögtön megkezdték a rakodást 

megfelelő mozdony híján Balassagyarmat és Romhány között két nap a szállítás