Balaton, 2013. május 4. -- Öt év után újra elindult a vörös csillagos Balaton Retro Expressz. A fotósok vonata ezúttal teljesen körbejárta a magyar tengert.

Teljesen érthető, ha egy hardcore vasútbarát a Nohab láttán enyhe hányingert érez. Sokszor még a csapból is ez folyik, pedig volt a magyar vasútnak számtalan egyéb értékes járműve és korszaka. Míg azonban egy mellékvonali cukorrépakampányra, egy diósgyőri salaköntésre vagy egy azóta villamosított fővonal Szergej-dübörgésére csak kevesen gondolnak nosztalgiával, a 80/90-es évek balatoni nyaralásairól mindenki kellemes emlékeket őriz. Saját autó híján sokan vonattal keltek útra, a balatoni nyár pedig elképzelhetetlen volt a tapolcai gyorsvonatokat húzó Nohabok nélkül.

A Balaton persze továbbra is megunhatatlan, azonban a svéd mozdonyok rendszeres látványát 2000-től nélkülöznünk kell. Azóta igazi ünnepnap, ha elvetődik arra egy-egy Nohabos kirándulóvonat. Egy ilyen út során egészen hiteles az illúzió, hibátlan az élmény, de jobb fotókra csak a legnagyobb profik képesek. A MÁV Nosztalgia Kft. ezért először 2008-ban kért fel minket egy igazi fotósvonat szervezésére, kimondottan fotósbarát menetrenddel és fotózási helyszínekkel. Az első Balaton Retró Expressz az északi partról Sümeg és Boba felé kanyarodott, majd Veszprémen át ért vissza a fővárosba. Saját élményeink és a visszajelzések szerint sikeres utazás volt.

a balatoni nyár elképzelhetetlen volt a Nohabok nélkül

az első Balaton Retró Expressz az északi partról Sümeg felé kanyarodott

A Nosztalgia Kft-vel azóta évente szerveztünk egy-két fotósvonatot. A következő balatoni felkérést 2011-ben kaptuk, de akkor nem sikerült alkalmas programot kitalálni, és végül az egészből nem lett semmi. Ilyen előzmények után mi magunk is kíváncsiak voltunk, hogy milyen új ötletekkel tudunk előállni most, 2013-ban. Hónapokig nyűglődtünk, a kezdeti lelkesedés után legszívesebben lemondtuk volna, mert a beépített vagy növényzettel sűrűn benőtt balatoni vonalak nehezen fotózhatók, az előző úton "ellőtt" fotóhelyeket kerülnünk kellett, és ezen az útvonalon az ellenfény is komoly ellenfél. A várhatóan nagy érdeklődés is inkább nyomasztó volt - hogyan lehet annyi különböző ember kedvére tenni? Az utasok jelentős részét ugyanis a Nagy Piros Mozdony és a Balaton vonzotta, talán még fényképezni sem akarnak.

"Hatalmas" ötleteink voltak, sétahajó a vízről történő fotózáshoz, csuklós busz vonatüldözéshez, éjszakai fotózás a vitorláskikötőben, végül a legegyszerűbb győzött: induljunk egy kicsit később. Ezzel a későn kelőknek és a messzebbről érkezőknek is kedvezünk, de legfőbb előnye az, hogy a nap szinte végig jó irányból süt. Az első balatoni úton szerzett helyismeret ellenére az útvonal bejárása három újabb napot igényelt, de végül viszonylag nyugodtan vártuk az utazás napját. Bíztunk benne, hogy az utasaink szeretni fogják a kiválasztott helyszíneket.

az utasok jelentős részét a Nagy Piros Mozdony és a Balaton vonzotta

A különvonat még csak a Vasúttörténeti Parkban készülődik, amikor a Nyugati pályaudvaron már megjelenik az első fényképezőgépes vasútbarát. Nyolc óra van, a nap ragyogóan süt, mindenki bízik a jó időben. Hamarosan megérkezik a főszereplő, a különvonat most is a 9. vágányról indul. Néhányan biztos bosszankodnak, hogy a kocsikkal nem tolnak rá a bakra, de ez is csak a fotósok kedvéért van. Végre nem zavarja az alkotást a peron közepén húzódó acélkerítés. Az utasok folyamatosan özönlenek, és foglalják el a helyeiket. Sokan családostul jönnek, viszonylag kevés az ismerős arc... Mi lesz itt!? De talán mindenki betartja majd az alaptételt: a mozgó járművek és a beállt fotósvonal elé állni tilos!

Az első utazáshoz képest a fotóhelyeken kívül az útvonal is újdonságnak számít. Miután sikerült Budapestről kikecmeregni, a vonat Érden Pusztaszabolcs felé fordul, elkerülve ezzel Székesfehérvárt és a teljes egykori Déli Vasutat. Erre 2008-ban nem lett volna lehetőség, azóta viszont elkészült a Pusztaszabolcs - Börgönd - Szabadbattyán szakasz felújítása, amely a fotósvonat számára is érdekes kerülő útvonalnak bizonyult. A hatalmas tömeg láttán nem csak a börgöndi állomás személyzete, hanem a sínek mellett élő nyulak és őzek is jól meglepődhettek.

elkerülve ezzel Székesfehérvárt és a teljes egykori Déli Vasutat

a sínek mellett élő nyulak és őzek is jól meglepődhettek

Talán mondanunk sem kell, hogy míg egy forgalom nélküli vasútvonalon az ember gyakorlatilag ott és addig áll, amíg akar, egy gyorsvonatokkal is sűrűn járt fővonalon nagyon szigorúan be kell tartani a menetrendet. Szerencsére az észak-balatoni vonalat a nyári forgalomra építették ki, így a viszonylag sok állomással és az önműködő térközzel a nyílt vonali fotómegállásokra is sok lehetőség nyílt.

A vonatok által vezérelt fénysorompóknál is vicces jelenetek játszódtak le. Mivel a vasút végig a tópart és a lakott területek között halad, szinte teljes képtelenség úgy megállni, hogy ne legyen ott egy fénysorompó. Egy átlagos, egy-két perces megállóhelyi tartózkodás esetén nincs is semmi probléma, a berendezést erre még felkészítették, azt azonban egyáltalán nem érti, ha a vonat tíz perc után sem halad át. Az időközben elsötétülő fénysorompó zavaránál csak az ott álló autósoké nagyobb. Persze senki sem türelmetlen, inkább csak kíváncsi, és végül úgy kellett külön-külön áttessékelni őket a továbbra is álló vonat előtt.

szinte teljes képtelenség úgy megállni, hogy ne legyen ott egy fénysorompó

senki sem türelmetlen, inkább csak kíváncsi

A balatoni érkezés az egykori vasútépítők stílusérzékét dícséri. A vonat Szabadbattyán után repcével és búzával borított lankás vidéken halad, majd egyre magasabbra kapaszkodik és szűk ívekben kanyarog. A vonat végül felér, és mintha csak a színházban felhúznák a függönyt, a kenesei magaspartról az egyik legszebb balatoni panoráma tárul az utasok szeme elé. Az öböl türkizkék vizén már fehérlenek a kis vitorlák, a tiszta időben messzire ellátni. Megérkeztünk!

A vonat innen már szinte végig a vízparton kanyarog. A pálya néhol annyira közel kerül a vízhez, hogy azt hullámtörő bazaltsziklák védik. A víz szintje miatt már nem kell aggódni, a sok hó és a nagy tavaszi esők csurig töltötték a tavat. A hosszú vonat élén az ötvenéves mozdonnyal határozottan tör előre. Az ismerős, de régen hallott mozdonyhangra sokan felfigyelnek, és integetnek. Jó érzés visszaintegetni, ez az utazás tényleg olyan, mint valami főúri hóbort. Mint amikor a gróf kihajt a klasszikus sportkocsiján. Nincs semmi dolga, csak megy, és élvezi, hogy megbámulják. De ez még annál is több: tonnára, méterre, és úgy egyáltalán. Könyöklünk ki a kocsik ablakán: látjátok? Mi így utazunk!

A hosszú utat kisebb-nagyobb pihenők szakítják meg. A csopaki büfében jól fogy a hideg sör, az aszófői állomásra egy egész kisteherautónyi pizzát hoznak ki, Badacsonyban pedig a halsütőnek volt egy jó napja - továbbindulás után a fülkékben halcsontvázak felett cuppog a közönség. Útközben persze rengeteg fénykép készül, Csopakon a kiállított gőzmozdonnyal, Szepezdfürdőn a szőlőtőkékkel, Badacsony után pedig a lankás tájból kiemelkedő tanúhegyekkel. A Balatontól csak egy rövid időre búcsúzunk, következett Tapolca, a Nohabok utolsó otthona.

De ez még annál is több: tonnára, méterre, és úgy egyáltalán

Az ismerős, de régen hallott mozdonyhangra sokan felfigyelnek

Útközben persze rengeteg fénykép készül, Szepezdfürdőn a szőlőtőkékkel

Tapolcához közeledve egyre többen állnak a pálya szélén, és nézik, vagy fényképezik a vonatot. Sok közöttük a fiatal, de sok az idősebb, kék MÁV-os pólót viselő férfi, feltehetőleg mozdonyvezetők. Az észak-balatoni vonal végállomásán húsz éven keresztül gondozták a Nohabokat, amely sokak számára kitörölhetetlen emléket jelent. Ma is sokan kijönnek megcsodálni a "Csillagos Egyest", pedig mindössze húsz percig, egy kicsit komótosabb körüljárás idejére tartózkodik az állomáson.

A színfalak között lázas egyeztetés zajlik. Keszthely felől az órás ütemnél sűrűbben jönnek szembe a személyvonatok, az egyik elől Balatonedericsen, a másik elől Vonyarcvashegyen kellene félreállnunk. Eddig minden nagyon jól ment, pontosan tartottuk a menetrendet, de a túra utolsó fotóhelyén egy kicsit több időre lenne szükség. A Szépkilátóhoz, pontosabban az alatta lévő, de hasonló kilátást nyújtó autóparkolóhoz sok időbe telik, amíg mindenki feljut, és ez az a hely, ahol egyáltalán nem érdemes sietni. A menetirányító végül engedélyezte a kicsit hosszabb nyílt vonali megállást, ezzel tudomásul vette a második személyvonat néhány perces késését.

A túra végén már nem mindenki vállalta a kisebb hegymászást, de a kilátás mindenért kárpótolt. Az eddig kitartóan sütő nap sajnos a kora esti felhők mögé húzódott, a helyszín ennek ellenére az utazás méltó lezárásának bizonyult. A túrázóktól a tó fölé magasodó Badacsony búcsúzott, és végül szegény szembejövő Bz sem késett sokat. A különvonat rövid keszthelyi tartózkodás után a déli parti fővonalon keresztül tért vissza a fővárosba. A tóra lassan leereszkedett a sötétség, az utasok szunyókáltak, a képeiket nézegették vagy csendesen beszélgettek. Nem tudjuk, hogy a második után mikor indul a harmadik Balaton Retró Expressz, az viszont biztos, hogy valahol, valamikor következik a folytatás.

gondozták a Nohabokat, amely sokak számára kitörölhetetlen emlék

Ma is sokan kijönnek megcsodálni a "Csillagos Egyest"

a túrázóktól a tó fölé magasodó Badacsony búcsúzott